5 kérdés, 5 válasz
Gáspár András

Mi az első színházi emléked?

A kaposvári Csiky Gergely Színház vendégjátszotta Pinokkiót a szigethalmi Csepel Autógyár művelődési házában. Pogány Judit törékeny Pinokkiója beleégett a lelkembe, a lélek hangja volt számomra.
Azt hiszem akkor dőlt el végképp, hogy én ezt szeretném csinálni. Még ma is könnyezem, ha rá gondolok.

Melyik a legemlékezetesebb előadásod nézőként?

A West Enden láttam egy MACSKÁK előadást. Bevallom, itthon szimplán nem értettem a Macskák sikerét. Hatástalan és felszínes előadásnak éreztem kamasz koromban a Madách előadását. Jó színészek játszották, Haumann Péter zseniális volt, de nem érintett meg a dolog. Aztán Londonban egy olyan előadást láttam, ahol egy amfiteátrumszerű tér közepén, a nézők által körbeölelt térben, egyszerű lelakott kültelki környezetet ábrázoló térben elevenedett meg a sztori. Ott nem volt a színpad alatt elrejtett kórus, nem dúsították fel táncosok a mozogni kevésbé tudó színészek énekszámait, hanem a szereplők ÉNEKES-TÁNCOS-SZÍNÉSZEK voltak. Nem volt blöff, kamu, szemkápráztatás, csak a színész-énekes-táncos létezés. Hát bizony ilyen zenés színészképzésre lenne szükség, hogy sokdimenziós profik kerüljenek ki az egyetemről... Csoda volt.
Alan Rickman Hamletje a Rivers Side Studios-ban ugyancsak nagy élmény volt. Ösztöndíjjal tanultam Londonban, és ott láttam az előadást. Pár nappal utána ugyanazon a színpadon vizsgáztam, és angolul játszottam Oberont, ahol Piton professzor (1992-ben még nem sejtette, hogy az lesz majd) játszott. Rickman maga volt a hideg elegancia. Olyan sűrítetten feszültséget teremteni, mint ő, kevesen tudnak.

Milyen filmek, művészek, alkotások voltak rád a legnagyobb hatással?

A sor végtelen.

Film: Charlie Chaplin minden filmje. Utolérhetetlen zseni.

Sergio Leone: Volt egyszer egy vadnyugat. Henry Fonda - a színészisten, Charles Bronson - maga a titok, Claudia Cardinale - a nő. A film pedig mestermű.

Ariane Mnouchkine: Atreidák - Németországban láttam egy ösztöndíj során. Szerencsére. A francia rendezőnő lételeme az útkeresés felsőbbrendásége, egy olyan színpadi világ, ahol a semmiből alkot valamit a kreativitás és a színház erejével. Ő tanított meg arra, hogy a színház a "semmi és minden" művészete, és hogy a forma üres, ha nincs tartalom.

1992-ben láttam a Complete Works Of William Shakespeare előadást Londonban. Az a találkozás meghatározta a elkövetkező három évtizedemet, hiszen 2 évvel később a KOMÉDIUM-ban bemutattuk a saját verziónkat, és azóta is játsszuk.
Freddie Mercury és a Queen: nem kell magyaráznom. A kreativitás csúcsa az ő életművük. Az ő zenéjük maga az újra és újra megújuló zene-színház!

Bono és a U2: hogyan lehet a művészi "üzenetet" az új kor kommunikációs platformjain maximális hatékonysággal átvinni. Példaértékű a munkásságuk, és a karizmájuk.

Robert Merle: Mesterségem a halál - Írok is, regényeim jelennek meg. Ennek a műnek a szikársága és kegyetlensége kamaszkoromban a lelkembe mart. Akkor értettem meg, hogy milyen ereje van a tökéletesre csiszolt művészi munkának. Azóta is azt a hatásmechanizmus keresem.

Volt-e mentor az életedben, ha igen, mit kaptál tőle?

Iglódi István a mentorom jelenleg is. Ő már nincs közöttünk, de bennem él. Az ő osztályába jártam, és most az ő prózai színészeket zenés színházi mesterségre oktató módszeréből írom a doktori dolgozatomat a MAROSVÁSÁRHELYI MŰVÉSZETI EGYETEMEN. A zenés színházi gondolkodásom az ő módszere alapján formálódott, és az ő módszerét fuzionáltam Anne Bogart színházi szakember, koreográfus módszerével, és alakítottam ki egy színészoktatásra kitűnően alkalmas oktatási metódust.

Mi volt a legfontosabb tanács, amit a pályád során kaptál?

Bodrogi Gyula tanácsa: a közönség zseniális, a közönség a legnagyobb rendező.