5 kérdés, 5 válasz
Egri Márta

Mi az első színházi emléked?

Három- vagy négyéves lehettem, amikor a Vígszínházban láttam A Harag napja című előadást, amiben apám játszotta a főszerepet. Egy páholyban ültem és azt láttam, hogy apám behoz egy lavórt a színpadra és elkezd mosakodni. Kihajoltam a páholyból és bekiabáltam: édesapám, de hiszen te már mosakodtál! Ezután csak arra emlékszem, hogy erős kezek megfognak és kivisznek a páholyból.

Melyik a legemlékezetesebb előadásod nézőként és miért?

Erre nem tudok válaszolni. Nagyon szeretek színházba járni és kiváló előadásokat láttam. Egyszerűen nincs kedvenc előadásom. Színésznőként viszont az utóbbi időben A mi osztályunk c. előadás Tatabányán. Amikor a Szkénében vendégjátszottunk, elestem egy táncjelenetben és eltörtem a combcsontomat. Három forgást kellett csinálni és a harmadik forgásnál elestem. Fatális véletlen, hogy pont a pesti vendégjátékon és velem történik ilyesmi. Egy olyan előadáson, amit ennyire szerettem. Szerencsére ma már nyoma sincs.

Milyen filmek, művészek, alkotások voltak rád a legnagyobb hatással?

Ingmar Bergman teljes munkássága, Sergio Leone Volt egyszer egy Amerika című filmje és Bernardo Bertolucci XX. század című filmje.

Volt-e mentor az életedben, ha igen, mit kaptál tőle?

Nem volt mentorom, de három rendező nagy hatással volt rám: Vámos László, aki tanárom volt a főiskolán, Valló Péter, aki bár kortársam, de a színházi gondolkodásomat pozitívan befolyásolta és Ruszt József, akivel 6 évet dolgoztam a Budapesti Kamaraszínházban.

Mi volt a legfontosabb tanács, amit a pályád során kaptál?

Fiatal színésznő voltam a húgommal együtt, és egy előadás után hátramentünk gratulálni Kálmán Györgynek, aki rá nézett a testvéremre és rám. Azt mondta, én vagyok a szebb, Kati pedig a tehetségesebb. Akkor majdnem elájultam, annyira fájt, de később rájöttem, hogy ez egy útravaló volt számomra. Nemcsak mint fájdalom, hanem mint ösztönző hajtóerő.