Évadvégi Kiárusítás!
Hamarosan zárjuk 22/23-as évadunkat. Évadvégi kedvezményeinkkel szeretnénk megköszönni, hogy velünk vannak. Legyen ezután is így!
Azt tapasztalom, mindig nehéz egy próbafolyamat során beszélgetni színészekkel egy előadásról. Hol tart benned a történet?
Száraz Dénes: Meglepően könnyedén vesszük az akadályokat. Ilyenkor mindig tele vagyok kétellyel, mert úgy érzem, a nehézségek még előttünk vannak. Eddig minden flottul ment és lehet, hogy csak el kell hinnem, hogy könnyű ezzel a csapattal dolgozni. Az utolsó két hétben azért majd kimutatja a foga fehérjét a darab.
Simon Kornél: Őszintén szólva tudattalanul nagyon régóta készülök erre a sztorira. Hét-nyolc éve Benedict Cumberbatch állandó magyar hangja vagyok, a Kódjátszma című filmben ő játszotta Alan Turingot. Már akkor azt éreztem, bárcsak megadatna, hogy eljátszhassak egy ilyen fajsúlyú szerepet. A film hatása nem múlt el bennem. Nem állítom, hogy már az olvasópróbán kész volt a szerep, de a lelkiállapot megvan bennem. Három iskolába jártam gyerekként, és ahogy az szokás az új gyerekek esetében, eleinte nehezen találtam társaságra. Sajnos néha fizikai atrocitásra is volt példa. Így sajnos tudom, milyen a külső bántásból eredő belső emigráció.
A darabot Horváth Patrícia fordította franciáról magyarra – mennyire van lehetőség a határok feszegetésére, hogyan lehet alakítani egy már bevált produkciót? Milyen a közös munka Patríciával?
Száraz Dénes: Patríciával ellentétben mi nem láttuk a darabot és szerencsére nem az ott látottak irányába viszi a darabot. Lehetőségünk van arra, hogy újracsináljuk az egészet. Rendkívül színészcentrikus a rendezése, belőlünk indul ki. Sok olyan rendező van, akinek él egy kép a fejében, amit mindenképp keresztül szeretni vinni. Patrícia viszont ahhoz alkalmazkodik, ami belőlünk jön.
Simon Kornél: Valóban, már az olvasópróbán kiderült, hogy ez egy remek darab, remekül megírva és remekül lefordítva. Hál’Isten, mivel ez a helyzet, nincs is szükség a határok feszegetésére, hiszen a jónál nincsen jobb. Meg kell csinálni, lehetőleg jól!:) A próbafolyamat jelenlegi állása alapján biztosan állíthatom, hogy ezen vagyunk, Patrícia vezényletével és víziója alapján, ami expresszív, de színészbarát.
A darab címszereplője Simon Kornél. Milyen a közös munka és főleg, milyen kihívásokat jelent az összes szerepet eljátszani Turing mellett?
Száraz Dénes: Három teljesen különböző karaktert kell megformálnom, ezért bőven van min dolgozni: a gesztusrendszerükön, a hanghordozáson, egyáltalán a jelenléten. Kornél pedig azzal van elfoglalva, hogy megpróbálja a benne lévő rejtett autistát kibányászni, felfedezni azt, milyen egy ilyen szélsőséges helyzet.
Izgalmas feladat egy előadás abszolút főszereplőjeként végig színpadon állni - Száraz Dénes alakít mindenki mást a darabban. Hogyan készülsz erre?
Simon Kornél: Féltem, hogy mennyire fog megviselni a feladat mentálisan. Komoly kihívás. Próbálok fejben egészségesen élni és nem beleragadni Turing életének nyomorúságába. Más produkció kapcsán elkövettem már azt a hibát, hogy a próbák között is megtartottam a sötét lelkiállapotot. Rájöttem, hogy ez nem vezet semmi jóra. Úgyhogy ezúttal igyekszem derűsen élni a mindennapokat. Olvasni, zenélni, játszani a gyerekekkel, jelen lenni a mindennapokban. Ez a hátország, a megtartó erő.
A darab sok szempontból aktuális üzenettel bír. A másság (autizmus és homoszexualitás) el nem fogadásáról, a kirekesztésről, egy zseni eltiprásáról is szól.
Száraz Dénes: Mindig jó és fontos, hogy legyenek ilyen darabok. Az emberek szeretik nem észrevenni a másságot. Számukra a komfortzóna az, ha mindenki olyan, mint ők, mert úgy érzik, az idézőjelben vett normális az egészséges. Ezzel szemben a világ sokszínű és változatos. Ilyen értelemben sehol nem tart az emberiség, ugyanazokat a hibákat követjük el, mint a boszorkányüldöztetés idején. Ítélkezés helyett meg kell látni, hogy a másik miért úgy működik és elfogadni azt.
Simon Kornél: Azt a korszakot éljük mindenhol, hogy elkezdődik az alacsonyabb önérvényesítő képességgel rendelkező kisebbségek ellenséggé formálása. Az én világlátásom szerint ez pont az ellen megy, mint ami az embert emberré teszi. Mindegyik oldalon tetten érhető ez, mindenki ludas ebben egy picit. Fontos azt felmutatni, hogy ez helytelen. Hátha megpenget olyan húrokat, hogy ez mégsem annyira helyén való. Másrészt szemtanúi vagyunk az IT területén zajló elképesztő változásnak, nyilvánvaló, hogy ez az egész Turing fejéből pattant ki. Érdekes abba belegondolni az asztali laptopra nézve, hogy a bitekben és bájtokban van valami, ami érzésnek nevezhető? Hová tart a világ a turingi vízióból kiindulva?
Mennyire alkalmas egy ilyen kamaradarab bemutatására a 6SZÍN?
Száraz Dénes: Már dolgoztam itt korábban, a Majd ha az eső eláll c. darabban. Akkor is nagyon szerettem, voltaképp tökéletes helyszín egy kamaradarabnak.
Simon Kornél: Nagyon is. Rendeztem már itt, a tér sajátosságaival tisztában vagyok és játszottam is két darabban. Patrícia nagyon okosan és a tér adta lehetőségekhez szabva találta ki a díszletet és általa az én fejemben is van egy kép, hogy fog ez kinézni. A színészt is szolgáló vízió született. A nézőnek egy európai színvonalú, modern színházi élmény jut osztályrészül.
