5 kérdés, 5 válasz
Fehér Dániel

Mi az első színházi emléked?

Az első színházi emlékem a Kolibri Színházhoz kötődik, ahol jelenleg is társulati tag vagyok. 8-9 éves lehettem, amikor a színház színi stúdiójába jártam, és egy alkalommal röviden belenézhettünk a nagyszínpadon egy felújítópróbába. Az előadás a Kolibri Színház első komoly sikere, a Gyalog galopp volt. Leginkább kép- és hangfoszlányok maradtak meg belőle, de arra emlékszem, hogy jó élmény volt.

Melyik a legemlékezetesebb előadásod nézőként és miért?

2011-ben Erasmus ösztöndíjjal három hónapot töltöttem Berlinben a kinti színművészeti főiskola bábszínházi tagozatán. Amelyik este csak tehettem színházban ültem. Ez a három hónap alatt 58-szor sikerült. Pont a napokban találtam meg a színházjegyeket, amiket azóta is őrzök. Színház, opera, kortárs tánc, báb, utcai performance, sok műfajba belekóstolhattam. Itt láttam azt az előadást, ami talán azóta is az egyik legmeghatározóbb színházi élmény volt számomra. Schaubühne - Shakespeare: III. Richárd (Lars Eidinger), Rendező: Thomas Ostermeier. Hogy miért tetszett? Mert nem láttam azelőtt ahhoz hasonlót. Pofátlan, egyszerű, naturalista rendezés, szellemes, érzékeny, pontos színészi játék. Shakespeare volt német nyelven, értettem, éreztem és kiválóan szórakoztam.

Milyen filmek, művészek, alkotások voltak rád a legnagyobb hatással?

A teljesség igénye nélkül:

Film:
Tim Burton animációs filmjei, elsősorban a Karácsonyi lidércnyomás és a Halott menyasszony
Francois Truffaut: Négyszáz csapás
Jean-Pierre Jeunet és Marc Caro párostól: Az elveszett gyerekek városa és a Delicatessen
Mothy Python: Brian élete
Thomas Anders Jensen: Ádám almái
Zurbó Dorottya: Könnyű leckék. Dóri munkáit a kezdetektől követem és nagyon fontosnak tartom. Ott voltam a Könnyű leckék bemutatóján a Verzió dokumentumfilm fesztiválon. Gyakorlatileg ekkor nyílt ki előttem a dokumentumfilmek műfaja, ami a báb és az élő hangszeres zene mellett talán a legfontosabb számomra.

Bábművészet:
Stephen Mottram, Philippe Genty, Florian Feisel és a Handspring Puppet Company

Képzőművészet:
Szenvedélyes rajongója vagyok a kortárs képzőművészetnek. Szerencsésnek tartom magam, mert az elmúlt 15 évben sok izgalmas kortárs galériában fordultam meg Európa fővárosaiban és New Yorkban is. Két kedvenc irányzat a konceptuális művészet és az absztrakt expresszionizmus, a két kedvenc alkotó Jackson Pollock és Gerhard Richter.

Volt-e mentor az életedben, ha igen, mit kaptál tőle?

Nem tudok kiemelni kizárólag egy személyt. Talán inkább azt mondanám, hogy a gimnáziumban, utána a színházakban (Új Színház, Nemzeti Színház), később a színművészeti egyetemen, lassan 11 éve a pályán, itthon és Németországban sok olyan találkozásom volt jeles művészekkel, tanítványként és kollégaként, akik fontos hatással voltak rám. Lenyűgöző és izgalmas személyiségjegyek, tehetség, humor, váratlan, egyéni megoldások és nézőpontok, a szakmához való hozzáállás, emberség. Talán ezek mentén én magam raktam össze egy belső mentort, akit időről időre próbálok követni.

Mi volt a legfontosabb tanács, amit a pályád során kaptál?

Molnár Piroska mondta nekünk, mikor még a Nemzeti Színházban voltunk stúdiósok – „Ha egy forgatáson vagy, éppen nincsen jeleneted és találsz egy üres széket, ülj le!”