Scapin furfangjai

vígjáték egy részben

„Baj nélkül nincs élet.”

  • Betekintő 0
  • Betekintő 1
  • Betekintő 2
  • Betekintő 3
  • Betekintő 4

Nápoly kikötőjében Scapin megtudja, hogy a két fiatal szerelmespár igen nagy bajban van, természetesen a hű szolga, aki drukkol a fiataloknak, nem tehet mást, mint segít, hogy a szőrős szívű atyák is meglágyuljanak a csemeték szerelmi tervei iránt. Természetesen ez nem megy olyan könnyen. Ezért Scapin minden cselt és trükköt bevet, hogy sikerre vigye az ügyeket.

Moliére egyik utolsó darabja a Scapin furfangjai rendkívül lendületes és sziporkázó mű. A nyelvi leleményen túl, amit Karinthy Ferenc fordításában élvezhetünk, természetesen a helyzetkomikumnak is nagy szerepe van. Nem beszélve arról, hogy a kisebb-nagyobb emberi hibák milyen remek lehetőségeket adnak a játéknak és a furfangok kieszelésének.

Scapin jó szolga. Scapin mindig megoldja. Scapin olyan, mint a víz: mindig a legkönnyebb utat választja. Scapin ezért gyakran nem mond igazat. Így végül Scapin elmagányosodik.
Mint minden Moliére darab, ez is rengeteg jelentésréteggel bír. Miközben kellemesen nevetünk a másik szerencsétlenségén, az árulásokon, vagy egy-egy elcsattanó pofonon.
Amellett, hogy rendkívül vicces és szórakoztató előadás született, a mélyben meghúzódó igazságok is fel-fel villannak az este során.

„Olyan lendületes, vígjátékot szerettem volna létrehozni, ahol a klasszikus
commedia del ‘arté elemek ötvöződnek a hagyományos színjátszással. Ahol igazság, vicc és fizikai megvalósítás megfér egymás mellett.”
(Dénes Viktor, rendező).