Horváth Patríciával Balázsy Panna beszélgetett

Honnan jött a kedv, az ihlet, hogy Alan Turingról szólj a magyar közönséghez?

Párizs egyik magánszínházában láttam az eredeti előadást még a pandémia előtt, ahol akkor már két éve nagy sikerrel játszották, sőt a bemutató évében 4 Molière díjat is kapott. Majd, hogy épen tartsam az agyamat a Covid alatt, elkezdtem minden konkrét cél nélkül lefordítani a szövegét, amit még ott rögtön az előadás után megvásároltam - Párizsban ugyanis élő szokás, hogy a sikeres darabok nyomtatásban is megjelennek, és megvásárolhatók a színházban, könyvesboltokban. 

Majd kapcsolatba kerültem a 6SZIN vezetőivel, akik tavaly befogadták frissen alakult színházi formációnk, a Hatan Társulat TÖRTÉNETÖRZŐ című előadását. És ez a jó csillagzat alatt született együttműködés aztán egy újabb, immáron közös munkába torkollott: megkértük a jogokat a francia szerzőtől, és belefogtunk a darab megvalósításába. Azonnal Simon Kornélra esett a választásunk, hiszen Turing figuráját, mintha rászabták volna, ráadásul Kornél sokszor szinkronizálja Benedict Cumberbatch-et, aki a Kódjátszma című filmben alakította Turingot.  Nem egyszerű színészileg megformálni egy ilyen autista zsenit. A Kódfejtő egyébként sem egy életrajzi darab, úgy mondanám inkább, hogy Turing életének végig pörgő filmkockáinak sorozata. Áthatja egy messze univerzálisabb gondolat arról, hogy milyen módon veszteget el a világunk csodálatos nagy tehetségeket, mert azok ilyen-olyan kirekesztő ideológiák célkeresztjébe kerülnek.  A darab szerzője, Benoit Solès, tökéletesen ráérzett arra, hogy Turing történetében nem csupán a (ma már) oly sokat emlegetett Enigma megfejtése a lényeg, hanem az, hogy miképpen tudta őt öngyilkosságba tudott sodorni a kor, amiben élt.

Milyen kutatómunkát végeztél a rendezéshez?

Leginkább olvastam persze, mindent, amit felleltem angolul és magyarul egyaránt. Nem mondom, hogy Turing minden elmélete, felfedezése részleteiben érthető volt a számomra, de sokat segítettek abban, hogy átfogó képet kapjak róla meg a korról, amiben élt, és dolgozott. Persze jó lett volna eljutni Bletchley Parkba is, arra a helyre, ahol Turing és csapata feltörte az Enigma kódját, ám ez még várat magára. 

Olvastam valahol, hogy Benedict Cumberbatch nemcsak Turing bőrébe bújt a Kódjátszmában, de távoli unokatestvére is a híres autista zseninek. 

Ezt nem tudtam. Ám ez már csak azért is érdekes, mert életrajzírói szerint Cumberbatch alakítása nem egyértelműen adja vissza Turing személyiségét, ugyanis egy morózus, embergyűlölő szociopataként ábrázolja őt, miközben kortársai visszaemlékezései szerint Turing rendkívül kedves és a maga autizmusában nyitott ember volt. 

A darab többi szerepét Száraz Dénes alakítja egy személyben. Hogy találtad ki ezt a megoldást? 

Ez így van az eredetiben is, izgalmas megoldás, aminek a francia ősbemutató keletkezésekor szerintem leginkább financiális okai lehettek. Ott ugyanis nagyon nem mindegy a magánszínházi közegben, hogy hány szereplős egy előadás. Dénes három nagyon különböző karaktert formál meg: Nagy-Britannia akkori sakkbajnokát, egy huszonéves külvárosi srácot, illetve egy nyomozót, aki Turing után nyomoz homoszexualitás vétsége miatt, ám végül nagyon megszereti és sokra tartja Turingot. Dénesnek nincs könnyű dolga, mert nem egyszer csak pillanatai vannak két jelenet között a váltásra: kilép a színről, mint Arnold Murrey például, és tíz másodperccel később már, mint Ross őrmester tér vissza. 

Miért releváns ez a történet ma is?

Az, hogy Turingnak köszönhetjük, hogy ma számítógépeket, okostelefonokat használhatunk, tudott. 

Hogy a mesterséges intelligencia térhódítását is ő indította útjára felvetésével, tudniillik, hogy egy gép tud-e önálló gondolkodó entitásként az ember partnere, és segítője lenni – most kezdjük csak igazán megtapasztalni.

Legfontosabb üzenete szerintem mégis abban áll, hogy minden ember érték és a maga módján fontos része a nagy egésznek. Polarizálódó világunkban, ahol a gyűlöletet, kirekesztést erősítő propagandák Magyarországon is egyre erősödnek és átitatják a mindennapjainkat, nem lehet elégszer elismételni, hogy ezek az eszmék nem sajátjai egy demokratikus, szabad világnak. 

Egymás értékelése és elismerése az, ami megmentheti ezt a bolygót.