Dézsi Fruzsina:
Vid napja

„Európával kezdené
mindig Európával kezdi
méghozzá Nyugat-Európával
ez neki a mániája
Nyugat-Európa
a rögeszméje
hogy belefáradtunk abba
hogy Nyugat-Európa felé
nyújtogatjuk a nyakunkat
és rájöttünk arra az
abszolút nevetségességre
hogy gúnárok lettünk
Európa baromfifarmja
aztán ezen úgy felháborodtunk
mintha nem mi magunk akartuk volna
éppen ezt
ezt a gúnárnyakat
csak későn kapunk észbe
hogy ezek a kinyúlt nyakú nemzetek
milyen közveszélyesek”

Jugoszlávia, 1991: új arénát nyit a történelem. Ebben a küzdelemben nincs semmi heroikus, csak menekülés, elfojtás és árulás. Mészárlásba belekényszerített emberek, hirtelen felnőtt gyerekek, csatatérré vált otthonok. A szétszakadó országban még a győztesek is áldozatok, hiszen a jövő értelmét veszti, ha halállal kívánják megváltani. Az állampolgárok itt csak torzók maradhatnak. Torzók, akik lábjegyzeteket írnak az elhazudott valósághoz. Ugyanúgy széthullnak, mint az őket körülvevő világ: a barátságok és a családok felbomlanak, a mesterséges identitás ráég a bőrre, a félelem megeszi a lelket. Ez már nem csupán a szétszakadt Jugoszlávia, hanem a jelenünk, amivel éppúgy képtelenek vagyunk szembenézni, mint a múlt gondosan takargatott bűneivel. És amíg ezt nem vesszük észre, addig szemlesütve bukdácsolhatunk át újra meg újra a saját magunk teremtette kataklizmákon.

Támogatók: Nemzeti Kulturális Alap, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Stúdió K Színház,

MASZK Egyesület

Külön köszönet a Színházi Dramaturgok Céhének Tárnoki Márknak és Lénárd Róbertnek.

Az előadás hossza: 

Felvonások száma: